A cseklészi (ma Bernolákovo, Szlovákia) Esterházy-rezidencia három, fénylő réztetejű tornya még a korabeli barokk főnemesség pompáján is keresztülvilágít. Fejedelmi megjelenése, pazar arányai, hatalmas, legendásan szép parkja hercegek otthonát idézte – igaz, méreteiben elmaradt a fejedelmi rezidenciáktól, így a rokon Miklós herceg eszterházai kastélyától is. Lakói, az Esterházy grófok Bécsben sürgő-forgó udvari emberek voltak, akik nemritkán királyi főket láttak vendégül Cseklészen. A koronás hölgyek, urak vendégeskedése a korabeli viszonyok között vagyonokat emésztett fel, Krisztina főhercegnő, Németalföld kormányzója ráadásul megszerette a helyet, és fejedelmi vizitjével többször is próbára tette az uradalom költségvetését.
Az Esterházy grófok szép napjainak Cseklészen a 20. században leáldozott. Ma a kastélyban és parkjában golfklub (Black and White Golf Resort Bratislava) működik, az egykori angolpark helyén létesített pazar pályák fenntartása mellett folytatódik a főnemesi lak felújítása is. A főépület homlokzata ismét a régi fényében tündököl, a hatalmas összeget felemésztő munkálatok hosszú évek hányattatásainak vetettek itt véget.
A barokk építészet csúcspontja
A pazar Esterházy-rezidenciát a nagy barokk kastélyépítési hullám idején emelték a 18. század elején. A fényes főúri lakot gróf Esterházy József megbízásából 1714–1722 között minden bizonnyal A. E. Martinelli építtette. A terveket a hagyomány szerint Martinelli főnöke, Joseph Emmanuel Fischer von Erlach készíttette. A hangsúly a hagyomány szerinten van, Erlach szerzőségét ugyanis vitatják.
A zárt körudvaros rezidencia előreugró szárnyait valószínűleg régebbi építésű tömb köti össze. A főnemesi hajlékot a 18. század második felében Fellner Jakab tervei alapján átépítették. A munkálatokkal azonban eredetileg nem őt bízták volna meg, hanem a bécsi barokk korabeli nagymesterét, Nicolaus Pacassit. Fellner Jakab csaknem fél éves ágyhoz kötött betegsége után kezdhetett hozzá élete egyik legjelentősebb munkájához. A kőművesmesterből felemelkedő építész épp a cseklészi kastéllyal bizonyította, hogy a legnagyobb tervezők között van a helye.
Famászás hollandi módra
A cseklészi kastélyt Gottfried Edler von Rotenstein 18. századi utazó – akinek korabeli kalandregényhősöket idéző neve valójában erdődi gróf Pálffy János testőrkapitányt (1744–1794) rejtette – rendkívül részletesen ismertette, hosszú passzusokat szentelt óriási kertjének, az allék, a parterek, a kerti építmények leírásának.
Nem feledkezett meg a kastély falai között zajló társasági életről sem:
„Cseklész a szórakozás igazi tanyája, s mert ott sok a változatosság, sohasem unja meg az ember a vidéki levegőt. Krisztina főhercegnő, jelenleg Németalföld kormányzója, évenként töltött itt néhány hónapot férjével együtt: Sőt 1766-ban itt volt az egész udvar, s erre az alkalomra piros kínai házat építettek a régi fácánosban, ahonnan az udvar minden látványban gyönyörködhetett. Volt halászat a Dunán, kínai lóverseny, famászás hollandi módra, vásár mindenféle nemzet viseletébe öltözött kereskedőkkel, s virágfüzérekkel, fenyőágakkal és ezüstözött holmival díszített árubódékkal. Láthatók voltak ott perzsák, törökök, szerecsenek, hinduk, örmények, hollandok, angolok, olaszok stb. Sokezer ember gyűlt itt össze a környékről.”
Kancellár a végsőkig
Gróf Esterházy Ferenc (1715–1785) birtokossága idején élte a cseklészi kastély az aranykorát, aki kancellárként huszonhárom éven át vezette a Magyar Udvari Kancelláriát. A főúr Mária Terézia egyik legközvetlenebb hívének és munkatársának számított, annak ellenére, hogy szabados gondolkodása, illetve a bécsi társasági életben kivívott ismertsége rosszallásra késztette a puritán családeszménynek élő királynőt. A grófot, aki Quinnquin becenévre hallgatott, a szép asszonyok és a mulatságok nagy barátjának ismerték.
Esterházy Ferenc azonban azt is tudta, mi a kötelesség, amelyet rangja és társadalmi helyzete ró személyére a világban. Számos intézményt alapított, amelyek ifjak taníttatását, árvák befogadását tűzte ki célul. Tallósi (ma Tomášikovo) kastélyában árvaházat rendezett be, szenci (ma Senec) rezidenciáját, nem beszélve az intézmény húszezer forintos alaptőkéjéről, iskola létesítésére engedte át. Nevéhez fűződik a Magyar Kancellária épületének (részben igényei miatt hatalmas összegbe kerülő) átépítése is, a palotában ma a bécsi magyar nagykövetség működik.
Kancellárként meghatározó időszakban lett az udvar egyik legfontosabb embere. Ekkoriban hoztak olyan sorsdöntő rendeleteket, mint a jobbágy és földesúr viszonyát meghatározó úrbéri pátenst (1767), illetve az oktatásügy reformját (1773), valamint az ország tankerületi beosztását (1776), és Ferenc grófnak minden tehetségére szüksége volt ahhoz, hogy az uralkodói érdekeket a sérelmes és gyakran ellenérdekelt rendekkel egyensúlyba hozza. 1770 körül egy francia követ írta róla: „Felvilágosult fő, igazságos, tövises állásán nemzete bizalmát bírja, az uralkodóné akaratának nem hódol eléggé; ez által állását koczkáztatja, vagy legalább befolyását nem igen öregbíti.”
Mária Terézia fia, II. József uralkodása idején Esterházy Ferenc szembekerült a királlyal, aki meg sem koronáztatta magát. Az idős kancellár ugyan a reformeszmék híve volt, bevezetésük módját azonban a rendi alkotmány alapján nem helyeselte. Minden vitája és ellenérzése dacára nem mondott le hivataláról, amelyben közrejátszhatott az is, hogy II. József az önálló véleménnyel rendelkező és azért kiálló hivatalnokokat kedvelte.
P. Zs.