Skip to content Skip to footer
MÚLTUNK NYOMÁBAN, ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELMÉBEN
8291 NAGYVÁZSONY, VARGA UTCA 19.
MÚLTUNK NYOMÁBAN, ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELMÉBEN
8291 NAGYVÁZSONY, VARGA UTCA 19.

Megmentené családja régi iratait az utókornak?

Az otthonainkban őrzött családi levéltárak, még ha csak néhány dossziényi iratokat is jelentenek, a kollektív memória vagy genealógiai emlékezet raktáraként is értelmezhető, amelyekben több generáció közös emlékeit őrzik. Az, hogy végső soron mi számít emlékezésre méltónak, és mi az, ami a családi irathagyatékba beépül, egy több évszázados gyűjtés és rostálás eredménye, amely egyaránt magában hordozza a családnak az emlékekhez való viszonyát. 1944–1945-ben a nagy világégésben a keresztül-kasul vonuló hadseregek nyomában rombolás és pusztítás jellemezte a vidéki nemesi kúriákat, városi polgári otthonokat, a nemesi és polgári társadalommal együtt az általa teremtett vagy birtokolt történelmi, művészeti, irodalmi és tudományos értékek tömege megsemmisült. Büntetéstől, bosszútól vagy csak a bukástól félve sokan vették a vándorbotot, hagytak ingatlant és ingót. Így kótyavetyélődött el hetek alatt sok-sok felbecsülhetetlen érték, így vált istállóvá a kastély és a könyvtár, így került tűzre számos levéltár, így lett csomagolóanyag a középkori oklevél, tűzifa a bútor, faragott ajtó és ablak. Hasonlóképpen lett kantin az egykori levéltárból, gyermekmenhely a könyvtárból, s szerencsés esetben iroda az udvarházból. A festmény, porcelán és kristály is jogtalanok kezén át került az ócskapiacra, amíg a lassan kibontakozó ellenőrzés véget nem vetett a zűrzavarnak.

Az azóta eltelt idő alatt felnőtt új generációk számára már történelem mindez. Vannak azonban még mindig megmentett középkori oklevelek, újkori címereslevelek, az egykori levéltár és könyvtár tételeit felsoroló jegyzékek, 19-20. századi megsárgult fényképek, már alig ismert családtagok közötti levelezések, amelyek további őrzése már egyre több kihívást jelent a fiatalabb generációk tagjainak. Sokan nem tudják, hogy mit kezdjenek ezekkel a régi irományokkal és az egykori őrzők halála után, az ingatlanok eladásával együtt ezek gyakran kerülnek közvetítők révén ócskapiacra. Kevesen gondolnak arra, hogy a magániratoknak is lehet, van tudományos értéke. Alapítványunk a tudományos és kulturális értékek iránti aggódó lelkiismeret: mentsük a menthetőt, ne hagyjuk veszni a múlt értékeit.

Ha biztonságban szeretné tudni a család által több generáción keresztül megőrzött értékeket, a legjobb választás, hogy ezek közgyűjteménybe kerüljenek, az iratokat féltő szeretettel gondozó szakemberek kezébe. Alapítványunk ebben tud segíteni azoknak, akiknek gondos lelkiismerete nem engedi elpusztulni a családi örökséget. A közgyűjteményeket segítjük oly módon, hogy rugalmasabban tudunk például helyszíni szemlét tartani, vagy, ha nem ajándékként adja valaki az iratait a közgyűjteménynek, az alapítvány a közgyűjteményeknél rugalmasabb az anyagi források előteremtésében.

Ha valaki nem szeretne örökre megválni a családi iratoktól, ha például a tulajdonos a család címereslevelét továbbra is maga szeretné őrizni, de az esetleges elkallódástól félve digitalizált formában, képként a közgyűjtemény rendelkezésére bocsátaná, akkor erre is van lehetőség. Ez esetben térítésmentesen tudunk jó minőségű képeket készíteni, ezek bekerülnek a közgyűjtemény nyilvántartásába, az értékes iratok kutathatóvá válnak, a tudományos kutatás hálás lesz egy új történeti forrás ismeretének.

Fontos azonban azt is tudni, hogy az otthoni őrzés tapasztalatok szerint hosszú távon nem tesz jót az iratoknak, csak ha megfelelő módon tároljuk. Ennek részleteiről itt olvashat. Levéltáros kollégáink segítenek a tartós megőrzésben!

© 2025. IRATMENTŐ ALAPÍTVÁNY