Megmentené családja régi iratait az utókornak?

Az otthonainkban őrzött családi levéltárak, még ha csak néhány dossziényi iratokat is jelentenek, a kollektív memória vagy genealógiai emlékezet raktáraként is értelmezhető, amelyekben több generáció közös emlékeit őrzik. Az, hogy végső soron mi számít emlékezésre méltónak, és mi az, ami a családi irathagyatékba beépül, egy több évszázados gyűjtés és rostálás eredménye, amely egyaránt magában hordozza a családnak az emlékekhez való viszonyát. 1944–1945-ben a nagy világégésben a keresztül-kasul vonuló hadseregek nyomában rombolás és pusztítás jellemezte a vidéki nemesi kúriákat, városi polgári otthonokat, a nemesi és polgári társadalommal együtt az általa teremtett vagy birtokolt történelmi, művészeti, irodalmi és tudományos értékek tömege megsemmisült. Büntetéstől, bosszútól vagy csak a bukástól félve sokan vették a vándorbotot, hagytak ingatlant és ingót. Így kótyavetyélődött el hetek alatt sok-sok felbecsülhetetlen érték, így vált istállóvá a kastély és a könyvtár, így került tűzre számos levéltár, így lett csomagolóanyag a középkori oklevél, tűzifa a bútor, faragott ajtó és ablak. Hasonlóképpen lett kantin az egykori levéltárból, gyermekmenhely a könyvtárból, s szerencsés esetben iroda az udvarházból. A festmény, porcelán és kristály is jogtalanok kezén át került az ócskapiacra, amíg a lassan kibontakozó ellenőrzés véget nem vetett a zűrzavarnak.

Az azóta eltelt idő alatt felnőtt új generációk számára már történelem mindez. Vannak azonban még mindig megmentett középkori oklevelek, újkori címereslevelek, az egykori levéltár és könyvtár tételeit felsoroló jegyzékek, 19-20. századi megsárgult fényképek, már alig ismert családtagok közötti levelezések, amelyek további őrzése már egyre több kihívást jelent a fiatalabb generációk tagjainak. Sokan nem tudják, hogy mit kezdjenek ezekkel a régi irományokkal és az egykori őrzők halála után, az ingatlanok eladásával együtt ezek gyakran kerülnek közvetítők révén ócskapiacra. Kevesen gondolnak arra, hogy a magániratoknak is lehet, van tudományos értéke. Alapítványunk a tudományos és kulturális értékek iránti aggódó lelkiismeret: mentsük a menthetőt, ne hagyjuk veszni a múlt értékeit.

Ha biztonságban szeretné tudni a család által több generáción keresztül megőrzött értékeket, a legjobb választás, hogy ezek közgyűjteménybe kerüljenek, az iratokat féltő szeretettel gondozó szakemberek kezébe. Alapítványunk ebben tud segíteni azoknak, akiknek gondos lelkiismerete nem engedi elpusztulni a családi örökséget. A közgyűjteményeket segítjük oly módon, hogy rugalmasabban tudunk például helyszíni szemlét tartani, vagy, ha nem ajándékként adja valaki az iratait a közgyűjteménynek, az alapítvány a közgyűjteményeknél rugalmasabb az anyagi források előteremtésében.

Ha valaki nem szeretne örökre megválni a családi iratoktól, ha például a tulajdonos a család címereslevelét továbbra is maga szeretné őrizni, de az esetleges elkallódástól félve digitalizált formában, képként a közgyűjtemény rendelkezésére bocsátaná, akkor erre is van lehetőség. Ez esetben térítésmentesen tudunk jó minőségű képeket készíteni, ezek bekerülnek a közgyűjtemény nyilvántartásába, az értékes iratok kutathatóvá válnak, a tudományos kutatás hálás lesz egy új történeti forrás ismeretének.