1956 októberében a tizenhat éves Geszti János Budapesten élte át a forradalmat. Naplójában rendkívüli részletességgel, sokszor percről percre örökítette meg mindazt, amit maga körül látott és tapasztalt. Feljegyzéseit olvasva szinte vele együtt járhatjuk a forradalmi Budapest romos utcáit: láthatjuk a Margit hídnál feltűnő tankokat, hallhatjuk a közelben ropogó fegyvereket, és átérezhetjük a városban uralkodó feszültséget és bizonytalanságot.
János beszámolóiban a történelemkönyvekből jól ismert események és a hétköznapi mozzanatok váltják egymást. Gondosan követi a rádióban elhangzó híreket és a politikai fordulatokat, miközben arról is beszámol, hogyan próbált a család élelmiszerhez jutni, mikor merészkedhettek ki az utcára, vagy hogyan húzódtak az óvóhelyre a közelben zajló harcok elől.
János a forradalom leverése után elhagyta Magyarországot, szüleivel és testvéreivel végül Brazíliában telepedett le. Több ezer oldalnyi kéziratos naplóját öccse, Gábor, és unokahúga, Laura őrizte meg az utókornak. A különleges történelmi forrást az Iratmentő Alapítvány és az Óhazából az Újvilágba örökségprogram együttműködésében digitalizáltuk.
A nyitókép alapjául szolgáló fotó: fortepan.hu, 293944. (adományozó: dr. Varga Béla)
