Skip to content Skip to footer
MÚLTUNK NYOMÁBAN, ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELMÉBEN
8291 NAGYVÁZSONY, VARGA UTCA 19.
MÚLTUNK NYOMÁBAN, ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELMÉBEN
8291 NAGYVÁZSONY, VARGA UTCA 19.

Felső-Magyarország művészeti emlékei

Alapítványunk célul tűzte ki az egykori történelmi Magyarország pusztuló, fokozottan veszélyeztetett építészeti emlékeinek a megörökítését. Ambiciózus (talán évtizedes) törekvésünk: a felső-magyarországi épített örökség minél teljesebb fényképészeti leltárának az összeállítása.

A Felvidék a magyar épített örökség kincsestára, talán legértékesebb területe, amelyet a hódító háborúk, így a török hódítás frontvonala alig-alig ért el. Kis túlzással megállapítható, hogy a Bácskában összesen maradt fenn annyi kastély és kúria, mint a Felvidék egyes nemesi falvaiban, így Márkusfalván vagy Liptószentivánban, ráadásul a terület bővelkedik az anyaországban ritka reneszánsz épületekben is. A közvélekedéssel ellentétben ugyanakkor számos nemesi rezidencia itt sem jó állapotú, helyzetük nem egy esetben jogilag rendezetlen, vagy egyenesen megpecsételődött.

Kis magyar családilevéltár-történet

A projekt szorosan kapcsolódik az Iratmentő Alapítvány elsődleges célkitűzéséhez (magánlevéltárak felkutatása és lehetőség szerint közgyűjteménybe juttatása vagy digitalizálása). Megyénként haladva, helyismerettel és levéltári szaktudással rendelkező kutatókat szeretnénk megbízni azzal, hogy gyűjtsék össze az adott megye területén egykor létezett magánlevéltárakra vonatkozó 19–20. századi említéseket (szakirodalmi hivatkozásokat, forráskiadványokat, sajtóhíreket stb.), dokumentálják az ezekkel kapcsolatban emlegetett tartalmi és mennyiségi adatokat, és a közgyűjteménybe nem vagy csak részlegesen bekerült levéltárak esetében vizsgálják meg, mi lett ezek sorsa. Az így összeállított dokumentáció számos lappangó gyűjteményre irányíthatja rá a figyelmet, és lehetőséget teremt arra, hogy az Alapítvány további nyomozást folytasson a hiányzó levéltárak után. Mintegy próbaként először három dunántúli megyében indulnak meg a munkálatok.

Középkori oklevelek újkori hiteleshelyi jegyzőkönyvekben

A magyar vonatkozású középkori oklevelek teljességre törekvő összegyűjtése régóta kiemelt feladata az ún. hungarika kutatásoknak. Van egy forrástípus, amelyet ebből a szempontból még nem vizsgáltak meg: az újkori hiteleshelyi jegyzőkönyveké. A 16–19. században sokan mutatták be régi okleveleiket a hiteleshelyeken, hogy azokról hiteles átírásokat készíttessenek, akár azért, mert pereik során kímélni kívánták az eredeti iratokat, akár azért, mert nem akarták veszni hagyni az egyre romló állapotú iratokban részükre biztosított jogokat. E régi iratok szövegeit igen gyakran bemásolták a hiteleshelyi jegyzőkönyvekbe, így azok akkor is korunkra maradhattak, ha az eredeti oklevél már régen elpusztult. A kutatónak laponként át kell vizsgálnia a sokszáz oldalas jegyzőkönyveket és dokumentálnia a bennük átírt valamennyi középkori oklevélszöveget. Az egy vagy több hiteleshely anyagát feldolgozó köteteink ezt a dokumentációt, illetve az ismeretlen középkori oklevelek teljes szövegét teszi közzé szakszerű jegyzetekkel és magyarázatokkal. Jelenleg két kötet munkálatai zajlanak.

© 2025. IRATMENTŐ ALAPÍTVÁNY