Együttműködést indít az Iratmentő Alapítvány és az Óhazából az Újvilágba örökségprogram a diaszpórában fennmaradt magyar vonatkozású történeti dokumentumok felkutatása és hosszú távú megőrzése érdekében.
Az Óhazából az Újvilágba örökségprogram az elmúlt években több száz magyar kivándorló történetét gyűjtötte össze és mutatta be. A történetek a programhoz kapcsolódó könyvsorozat révén szélesebb közönséghez is eljutnak, miközben a kutatás során számos, addig családi gyűjteményekben őrzött eredeti forrás – levél, napló, fénykép és más dokumentum – is felszínre került. Jó példa erre Béres István 1914 és 1918 között vezetett naplója, amely személyes nézőpontból örökítette meg az Amerikába vezető utat, a munkakeresést, a beilleszkedést és a korabeli magyar közösség mindennapjait. Az addig publikálatlan forrásból 2026-ban önálló kötet született Egy kivándorló naplója: Pestu az Újvilágban címmel, a napló digitális másolata pedig a Magyar Nemzeti Levéltárba került. Így egy családban megőrzött személyes dokumentum nemcsak szélesebb közönséghez jutott el, hanem hosszú távú megőrzése és későbbi kutathatósága is biztosíthatóvá vált.
Az Iratmentő Alapítvány és az Óhazából az Újvilágba program tevékenysége ezen a ponton találkozik. A program és a könyvsorozat körül kivándorló családok leszármazottaiból, helyi magyar közösségek tagjaiból és kutatókból álló, folyamatosan bővülő nemzetközi hálózat alakult ki, amely olyan, családoknál vagy közösségekben őrzött dokumentumokat is felszínre hozhat, amelyek korábban ismeretlenek voltak a kutatók számára. Az Iratmentő Alapítvány szakmai segítséget nyújthat e források jelentőségének felismeréséhez és – az érintett családokkal, szakértőkkel és közgyűjteményekkel együttműködve – hosszú távú megőrzésük megfelelő formájának megtalálásához. Ez az adott forrástól és a tulajdonos szándékától függően jelentheti például a dokumentumok szakszerű családi megőrzésének támogatását, digitalizálását vagy közgyűjteményi elhelyezését is.
Bakos Réka, az Óhazából az Újvilágba program igazgatója így fogalmazott: „Amikor életre hívtuk az Óhazából az Újvilágba közösséget, az egyik legfontosabb célunk az volt, hogy dokumentáljuk a kivándorló magyar családok történeteit és megőrizzük emléküket a következő generációk számára. A történetekkel együtt azonban különleges fényképek, magánlevelezések, hivatalos iratok, sőt százéves kéziratos naplók is előkerültek. Már a közösség indulását követő első évben világossá vált, hogy nemcsak azt kell végiggondolnunk, hogyan mutathatjuk be ezeket a forrásokat, hanem azt is, hogyan őrizhetők meg hosszú távon és hogyan válhatnak kutathatóvá. Ezért különösen fontos számunkra az Iratmentő Alapítvánnyal indított együttműködés, amely szakmai segítséget adhat ahhoz, hogy az előkerülő értékes dokumentumok sorsa hosszú távon is megnyugtatóan rendeződjön.”
Az Iratmentő Alapítvány és az Óhazából az Újvilágba program első közös mentése már folyamatban van: egy magyar kivándorló több ezer oldalas, kéziratos naplóanyagának digitalizálásán dolgozunk. A különleges forrás nemcsak a 20. századi magyar történelem egy rendkívül fontos időszakába enged személyes betekintést, hanem a kivándorlás és az új hazában való letelepedés kihívásait és tapasztalatait is részletesen dokumentálja. A mentés részleteiről és eredményeiről hamarosan beszámolunk.