Diósgyőrben, egy családi házban él Platthy (Plathy) Elemér. Lakásának üvegezett nappalija hegycsúcsokra néz – mintha Liptóban lennénk! –, fogalmazódik meg bennünk önkéntelenül a mondat. A házigazda famíliája is erről a vadregényes, medvejárta vidékről származik, előnevüket is innen kapták: turócdivéki és nagypalugyai.
A család őse – miként az az ismert családtörténeti összefoglalásokban olvasható – Marceus de Gywek Turóc megyében Divék földjét birtokolta, fiai 1317. augusztus 20-án adományt kaptak I. Károly magyar királytól Nagypalugyára. A hajdani, említésnél többre érdemes falu földjét ma a liptószentmáriai tározó vize borítja, egykori épületeiből mindössze a híres evangélikus fatemplom áll Szentkereszten – köszönhetően annak a népi mozgalomnak, amely a pártállami években megmentésére szerveződött –, és a szegről-végről rokon Lehoczky család újjáépített fakúriája a pribilinai falumúzeumban. Itt, illetve Andaházán és Gálfalván éltek a Platthyak, mint derék vármegyei urak évszázadokon át, majd rajzottak ki a liptói nemes családokhoz hasonlóan Magyarország más vidékeire.
Platthy Elemér pályája az emberi akaraterő és élni akarás különleges példája. Egyetemista korában a MÁV hibájából vonat alá esett, és a szörnyű balesetben elvesztette a fél lábát.
Felépülése után, mankóval járva fektette új alapokra az életét, és kopogtatott be mindennapjaiba (szokott hevességével) a szerelem. Egykori évfolyamtársával különleges karriert építettek. Állatfelszereléseket, akvarisztikai műanyag tárgyakat gyártva, árulva boldogultak, és lettek egyre sikeresebbek. Vállalkozásuk segítségével, amely soha nem nőtt túl egy kis üzem keretein, futotta a régi szenvedélyre is: a múlt ereklyéinek gyűjtésére. Régiségeket menekítettek meg a pusztulástól, és ők lettek a Platthy családi hagyaték őrzői.
Hozzájuk kerültek Platthy Gáspár személyes tárgyai is, aki egykor a Ludovika huszárnövendéke volt. A pártállami években őt, mint osztályidegent megfosztották a katonai érvényesülés lehetőségétől, és eltanácsolták az akadémiáról. A fiatalember lovakkal kezdett foglalkozni, majd egy ideig fuvarosként kereste kenyerét. Ekkor érte őt utol a Platthy család liptói kitelepítésének híre. Nyomban elhatározta, hogy segít felvidéki rokonságának megmenteni az ősi, családi értékeket: felhajtott egy kocsival a messzi északra, és elhozta Borsodba, a kázsmárki kúriába, apja, Platthy Miklós otthonába, amit lehetett.
Sajnos, amikor Platthy Gáspár meghalt, ezeket az értékeket is menteniük kellett, mert a kázsmárki házba többször törtek be fosztogatók, értékek után kutatva.
Míg azonban a kétszáz éves tabernákulum réz fogantyúit kirángatták helyükről, a papírrégiségeknek nem tulajdonítottak jelentőséget, így Kossuth Lajos levelének sem, amely a földön, a porban hányódott, amikor rokonuk elhunyta után a házba léptek.
Platthy Elemér gyűjteményének tekintélyes hányadát a Magyar Nemzeti Levéltárnak adományozta. Hagyatékának egy része katonafotó: Platthy Miklós frontszolgálatának emlékei, aki részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásban, emellett számos hadszíntéren szolgált, és megörökítette emlékeit. A fotók megelevenítik a frontkatonák mindennapjait, így a tábori borbély heroikus munkanapját, akinek beretvájára várva a fél ezred állt libasorban, vagy az erdélyi falvakat és városokat, ahol fellobogózva, virágkoszorúval várták a magyar csapatokat.
A gyűjtemény másik része Liptóba, a Platthy család ősi fészkébe kalauzol el minket. Köszönhetően a kiterjedt rokonságnak, számos eredeti felvétel örökíti meg a Csemiczky, a Kubinyi, a Thuránszky família tagjait, és mindazokat a helyeket, ahol éltek, így a lerombolt bertalanfalvi kastélyt is, mely már csak archív fotókon él tovább művelődésünkben.
A gyűjtemény harmadik része a kázsmárki kúria történetét tárja fel, így azt a küzdelmet, amelyet Platthy Miklós vívott a második világháború után berendezkedő pártállami hivatalokkal, amelyek minden rendelkezésre álló eszközzel megpróbálták ellehetetleníteni az egykori birtokos életét. Köszönhetően a fotográfia csodájának, egy-egy fénykép, kimerevített pillanat megmaradt a 19. századból, a régiekről, akik több mint száz éve a temetőben nyugszanak. Úri fogat fordul ki egy falusi kúriából, rajtuk asszonyok, vendégségbe, talán templomba igyekeznek, máshol a parkban pihen a társaság vagy keresztelőre koccintanak az egybegyűltek. Egy fotóról Pityó Guszti, Liptószentmiklós híres cigányprímása néz vissza ránk, máshol egy fiatalember, Vereby Miklós képe. 1918. július 5-én hősi halált halt a galíciai fronton. Nem túlzás azt állítani, talán ez az egyetlen kocka, amely fennmaradt róluk…
P. Zs.