Ábrahám (régebben Szentábrahám, ma Abrahám, Szlovákia) apró település Nagyszombattól délre. A mindössze 1094 lelket számláló falu szomszédságában elnyeléssel fenyegető vadon burjánzik, mesebeli erdő, ahol a magasban a famatuzsálemek lombfüggönye elzárja a fényt. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy észrevegyük, különleges cédrusok, fenyők élnek a kontinentális növényzet között.
Elvadult angolparkban járunk, „kastélyerdőben”, amelyet hajdanán kerttervező mérnökök álmodtak az épülettel szerves egységgé, a kastély ugyanis olyan komplexum, amelyben az úri lak elidegeníthetetlen része a teremtett természet. A történelmi Magyarország egykori területe az elvadult angolparkok hazája is, a több mint háromezerre becsült[1] úri rezidenciák egykori ligetei, amelyek gyakran együtt, közös tervezésben épültek a kastéllyal vagy a kúriával, mára eggyé váltak a környező rengeteggel. Felbecsülhetetlen botanikai érték lett már semmivé a kontinentális növényzettel vívott reménytelen küzdelemben, járjunk bármerre határainkon innen és túl.
Szerencsétlen sorsú parkhoz pusztulásnak indult kastély társul Ábrahámban, a vadon sűrűjében az egykori Esterházy-rezidencia romja válik lassan a földdel egyenlővé, pusztuló falait graffitik özöne csúfítja. Ahol hajdanán a grófi társaság kanalazta az elit akkoriban különlegesnek számító csemegéjét, a fagylaltot, a társadalom számkivetettjei találnak borgőzös tanyára. Ma már legfeljebb a parkra néző szalon félköríves fala, illetve a rom méretei sejtetik, hogy egykori kastély falai között járunk.
Arisztokrata, aki festő és vadász
Két úri rezidencia is állt egykor Ábrahámban határában, mindkettőt galántai gróf Esterházy Károly István (1847–1919) főrendiházi tag építtette, aki az arisztokrata família különcökben bővelkedő cseklészi ágazatának egyik legérdekesebb személyisége volt.
Élete bővelkedett a kalandokban, amelyre legjobb példa talán második házassága volt. Egyik afrikai szafariján a Níluson felborult egy hajó, és egy előkelő hölgy a vízbe esett. A gróf a baljós folyam veszélyeivel mit sem törődve a habokba vetette magát, és kimentette az életéért küzdő ladyt. A tapasztalt olvasó alighanem már sejti a folytatást: az életmentő jutalma az oltárnál kimondott igen és a boldog, gyermekáldásban bővelkedő házasság lett.[2] Mivel második nejét Mary Eveline Hamilton-Chartersnek (1859–1932) hívták, a fényes esküvőt 1882. november 15-én az angliai Ipswichben,[3] illetve Stoke Parkban, a menyasszony birtokán tartották.[4] 1907 novemberében Ábrahám fényes ünnepségnek adott otthont, a grófi pár ezüstlakodalmán az angol arisztokrácia számos jeles képviselője is megjelent.[5] A gazdagon terített asztalok mellett aligha került szóba, hogy az Esterházy család életét súlyos családi viszály terheli…
Esterházy Károly nemcsak vakmerő vadászkalandjairól volt nevezetes. A közélet iránt nem érdeklődő arisztokratát elsősorban a művészetek világa nyűgözte le, kastélyának legfontosabb helyisége is a műterme volt. Festőnek tanult, Badenben műtermet rendezett be, és rajongott a képzőművészeti újításokért – így a szecesszió világáért is. (Itt ismerkedett meg első feleségével, Stauber Paulával is, akivel annak 1881-ben bekövetkezett halálig élt.[6])
1883-ban épült kisebb vadászkastélya mellé különleges épületet álmodott a bécsi szecesszió mintájára. A rezidenciát a stílus nagymestere, Josef Urban tervezte, aki nem pusztán az épület terveit vetette papírra, a helyiségek belső berendezését is megálmodta: így különlegesen egyedi összművészeti alkotás jött létre 1899–1900-ban.[7] Nem kizárt, hogy szembe kellett néznie minden kastélytervező rémálmával, az építtető meg-megújuló ötleteivel. A falak virágmintás díszítése, növényi ornamentikája, a gyakran domináns halványzöld árnyalat minden bizonnyal Esterházy Károly elképzeléseit tükrözte. A szecessziós magánkastély a múltidéző magyar historikus kastélyépítészetben ritka, bár nem példa nélküli. Egy másik híres rezidenciát, a bácskai Fernbach-kastélyt Babapusztán (Aleksa Šantić) is a teljes pusztulás fenyegeti.
Esterházy Károly népes családjának szeretett volna meghitt otthont teremteni. Míg három fia a régi vadászkastélyt vette birtokba, ő feleségével és lányával az új épület emeleti helyiségeiben rendezkedett be. Itt volt a biliárdszalon is, ahol minden bizonnyal sok vidám órát töltött a család és vendégei. Házuk állandó lakója volt Stengl Gyula szerzetestanár is, aki emlékeit naplójában örökítette meg, és egy fekete bőrű inas, aki alighanem egyik afrikai szafariján csatlakozott a gróf kíséretéhez.[8]
Családi viszály rendezése fegyverrel
A kastélybővítés idején Esterházy Károly még nem lehetett biztos benne – bár sejthette –, hogy később rámosolyog a szerencse, és a hitbizományok bonyolult rendelkezései értelmében ő örökli majd a nagymúltú, valamikor Mária Terézia kancellárjának, Esterházy Ferencnek otthont adó cseklészi kastélyt. Bátyja, szintén Esterházy Ferenc (1823–1910) halálával özvegyének és rokonságának távozniuk kellett a kastélyból, miután Ferenc unokája, Mihály gróf négy évvel korábban, 1906-ban elhunyt, és neki csak lányai, Mary és Vera comtessek születtek, akik csak szabad rendelkezésű vagyont – hitbizományt nem – örökölhettek.
Ferenc özvegye, a szintén Esterházy vezetéknevű Amália grófnő és Mihály özvegye, Esterházy Antoinette közeli rokonságban álltak, Amália grófnő nagynénje volt Antoinette-nek, és mindketten az ugyancsak elpusztult kastélyáról nevezetes Rédéről származtak. Amália grófnő és rokonsága semmilyen fenyegetés hatására nem volt hajlandó elhagyni a cseklészi kastélyt – mi több, beengedni a jogos örököst, Esterházy Károlyt. Az ábrahámi birtokos ekkor cselhez folyamodott: cimboráival egy éjszaka vadászpuskákkal felfegyverkezve elfoglalták jogos örökségüket:
„Végre is meguntam a sok herce-hurcát, ember és Isten előtt enyém ez a hitbizomány, hát cselekvésre szántam rá magam. Szeptember ötödikére utasítottam vadászaimat, hogy díszbe öltözzenek és parádéban várjanak a cseklészi vár bejárója előtt, így is történt. Én, Mihály fiam, dr. Glaser pozsonyi ügyvéd és annak irodavezetője társaságában automobilon mentem Cseklészre. A külső kaput nyitva találtuk, ellenben a gépkocsi zajára a belső kaput bezárták az orrunk előtt. Tanácstalanul állottunk percekig, de egyszerre csak a grófnő szobaleánya kíváncsiságból kinyitotta az ajtót. Az ügyvédjelölt akkor hirtelen ott termett és belépett a várkapu alá. A leány elszaladt, mi pedig bevonultunk” – emlékezett a várfoglalásra Esterházy Károly.[9]
De vajon mire alapozta az elhunyt Esterházy Ferenc rokonsága, Amália grófnő és unokahúga, Antoinette, továbbá lányai, Vera és Mary comtessek a jogigényüket Cseklészre? A háttérben az ábrahámi birtokos, Károly gróf születésének körülményei álltak, amely megcsillantotta a lehetőségét annak, hogy közelebbi rokonságuk örökölje a nagymúltú cseklészi kastélyt.
Az Esterházy családban 1906-ig a legnagyobb egyetértés uralkodott. Amikor azonban Mihály gróf meghalt, az ábrahámi birtokos Károly gróf lett a hitbizományi gondnok azért, mert bátyjának, az idős Ferencnek (Cseklész akkori birtokosának) nem voltak élő fiúörökösei.[10]
Esterházy Károlyt ekkor a fraknói ághoz tartozó Esterházy Miklós herceg, továbbá a tatai ághoz tartozó Esterházyak beperelték, mondván a későbbiekben nem örökölheti a cseklészi kastélyt, mert házasságon kívül született, törvénytelen gyermek, akinek édesanyjával, egy bécsi jogtudós lányával, Felber Vilmával idősebb Esterházy Károly már korábban együtt élt.
A helytartótanács azonban az 1848-ban kötött, utólagos házassággal törvényesítette ifjabb Esterházy Károly származását. Az ítélet indoklásában megállapította, hogy ifjabb Károly gróf fogantatásának pillanatában apjának első felesége már nem élt, a fiú Perényi Antónia bárónő halála után a 212. napon született.[11] Károly gróf 59 éves koráig mit sem tudott születése körülményeiről, illetve arról, hogy féltestvérei már ötéves korában is perrel próbálták meg kizárni az öröklésből.[12] A családi viszályra a budapesti törvényszék tett pontot, mely Esterházy Károlynak adott igazat, és 1911 decemberében kimondta, hogy a szenci hitbizomány (és vele a cseklészi kastély) esetében a legfőbb várományosi jog őt és utódait illeti.[13]
A cseklészi kastély 1911-ben rejtélyes körülmények között kigyulladt. A kéménytűz miatt egy korábbi kulcsárt gyanúsítottak meg, ugyanakkor tény, hogy Esterházy Vera grófnő több ízben is fenyegetőzött, hogy fel fogja gyújtani fiatalkorának színhelyét, a cseklészi rezidenciát.[14] A hitbizományi öröklés sok arisztokrata család életét törte derékba. (Így vesztették el ősi birtokaikat gróf Andrássy Gyula leszármazottai is, hisz fiának, Tivadarnak csak lányai – más mellett a híres gróf Károlyi Mihályné Andrássy Katalin – születtek.)
Az ábrahámi kastélyegyüttes, amelynek stílusa talán nemcsak Károly gróf különleges egyéniségét, családi különállását is tükrözhette, a háború után részben elpusztult, a régi kastélyt egyszerűen széthordták, és építőanyagnak használták fel falait, amelyre az ínséges években nagy szükség volt. Az újabb kastélyt a felismerhetetlenségig átalakították, falai között egy ideig szakiskola működött, majd amikor az intézmény kiköltözött, pusztulásnak indult az épület.
Írásunkhoz egy különleges, eddig ismeretlen ábrahámi képeslapot mellékeltünk, amelynek sarkában az új épület mellett még a régi vadászkastély is látszik. (Erről az épületről szinte semmit sem tudunk.) A képeslapgyűjtemény digitalizálását egy magángyűjtő felajánlásának köszönhetően az Iratmentő Alapítvány végezte.
Podhorányi Zsolt
[1] Virág Zsolt művészettörténész, a Magyar kastélylexikon szerzőjének becslése. Szíves szóbeli közlés.
[2] Eszterházy János: Az Eszterházy család és oldalágainak leírása. Athenaeum, Budapest, 1901. 190–191.
[3] Gudenus János József: Magyar főnemességi adattár. Internetes dokumentum. https://macse.hu/db/gudenus/gudenus.php?f=ghit&id=2162&lang=hu&ds=MFAT. Utolsó letöltés: 2026. 06. 14.
[4] Személyi hirek. Fővárosi lapok 18(1882). 246. 1531.
[5] Főuri ezüstmenyegző. Magyarország 14(1907). 274. 10.
[6] Magyar nemzetségi zsebkönyv. Első rész: főrangú családok. Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság. Budapest, 1888. 98.
[7] Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon. A historizmus kora. Vince Kiadó, Budapest, 2007. 261–263.
[8] Bogdán Melinda: A preceptor (Szengi Polikárp Szentábrahámban). Pannonhalmi Szemle 21(2013). 3. 3–11.
[9] Fodor Aladár: A cseklészi várfoglalás. Pesti Napló 61(1910). 217. 6.
[10] Az Esterházyak viszálya. Délmagyarország 1(1910). 95. 3.
[11] Az Esterházyak viszálya, i. m. 3.
[12] Az Esterházyak viszálya, i. m. 4.
[13] Igazságszolgáltatás. Az Ujság 9(1911). 301. 17.
[14] Háboruság a vagyon körül. Népszava 39(1911). 168. 7. Lásd még: Esterházy Vera gondnoksági pere. Slovenský Národný Archív. Esterházi – čekliska vetva. VIII. Michala Esterházyho a dedičov 1654 (1913–1927) C1. 661.