Az Alapítvány ezt a vaskos, szép kiállítású kötetet az Egyesült Államokból, New Jersey államból hozatta haza. Latin címe: Elenchus Biliczensium litteralium instrumentorum confectus 1808. („A bélici iratok 1808-ban készült jegyzéke”). Bélic, azaz Kis- és Nagybélic, a történeti Nyitra megyében, a megye törzsterületét a Privigyei-medencével összekötő „folyosón”, Trencsén és Bars megyék szomszédságában feküdt, ma Simony (Partizánske, Szlovákia) része. Az oldalszámozás nélküli kötet beírt oldalainak a száma meghaladja a 820-at. A kötet bőrkötése, aranyozott bordázott gerince, a metszés vörösre festése a cím alapján 1808-ban készült, és valóban eddig tart a kötet nagy részét kitevő első része, amelyet azonban 1811-től – az üres oldalakat használatba véve – egy másik kéz több részletben 1823-ig folytatott. Semmilyen megjegyzést nem találunk arról, kik írták vagy készíttették a kéziratot, de az biztos, hogy különös gonddal jártak el: az 1-től 1436-ig számozott és 63 csomóba rendezett iratokról részletes, általában napi dátummal ellátott latin nyelvű kivonatokat olvashatunk, szigorú időrendben (a módszert 1808 után is tartották, minden alkalommal újraindítva az időrendi sort). A jegyzék által bemutatott levéltárban a 15. és 16. századból csak iratmásolatokat őriztek, az első eredeti oklevél 1636-ban kelt. Ekkortól a levéltár igen gazdag anyaggal rendelkezett. De mely családé, családoké volt ez a levéltár? Erre a kérdésre csak a kivonatok vizsgálatával válaszolhatunk.
Kis- és Nagybélic a középkor végén a Forgách család gimesi váruradalmához tartozott. A 16. század második felében azonban birtokokat szerzett itt a bozóki vagy dennai Fáncsy család is. A Forgáchoknak Kis-, a Fáncsyaknak Nagybélicen állt egy-egy kastélya. A Fáncsyak 17. század végi kihalása után azonban új birtokosok jelentek meg az 1688-ban bárói címet szerző Mednyánszkyak személyében. Az elenchus zömmel az ő tevékenységükről számol be. Idősebb Pál báró és fiai, ifjabb Pál és Ferenc László püspök szívós munkával Kisbélic egészét és Nagybélic egyes részeit is megszerezték. Ám mégsem e család készíttette a kötetet: 1804-ben a Mednyánszkyak eladták minden kis- és nagybélici birtokjogukat ügyvédjüknek, hanzlikfalvi Vagyon Ignácnak. Abból adódóan, hogy az egyik kivonat szerint egykor ő rendezte báró Mednyánszky Antal levéltárát, még az is lehet, hogy személyesen ő készítette a jegyzéket. Az arisztokrata család teljes levéltárát egy ideig Vagyon Bélicen őrizte, azt 1811-ben szállíttatta Budára tulajdonosaihoz. A Bélicen maradt levéltár további sorsát nem ismerjük: a jegyzékben szerepel, hogy Vagyon nagybélici részeit előbb a gróf Majláth családnak kötötte le, majd 1823-ban – a kötet utolsó bejegyzése szerint – teljes kis- és nagybélici jószágát eladta Rudnay Péterné báró Hellenbach Krisztinának. Az elenchusból helyenként kihúztak tételeket, ami arra utal, hogy a levéltárból olykor kiemeltek iratokat (például sok Nyitrazsámbokrétre vonatkozó forrással tettek így). A kötet használatára az utolsó nyom 1900 körüli: ekkor egy ismeretlen személy kék ceruzával több helyen aláhúzott vagy megjelölt számára érdekesnek tartott részleteket, időnként grafittal magyar nyelvű megjegyzéseket is írt melléjük. Többször említi a Gosztonyi családot, sőt az egyik irat mellett még azt is jelezte, hogy azt kivették a csomóból, mivel e család érdeklődésére tart számot.
Milyen forrásokat őrzött a bélici levéltár? Messzemenőleg nem csak a két Bélicre vonatkozó iratokat, bár kétségtelenül e két település állt az iratanyag középpontjában. Zömmel a Forgáchok, a Fáncsyak, és elsősorban a Mednyánszkyak, majd Vagyon Ignác iratai alkották a gyűjteményt, és rajtuk keresztül számos Trencsén, Nyitra és Bars megyei birtokra (például lietavai uradalom, Zsámbokrét, Simony, Brogyán) találunk adatokat a jegyzékben, illetve számos fő- és köznemesi család jelenik meg a bélici ügyekben (birtokoltak itt például a Perényi, a Batthyány, a Kvassay és a Bossányi családok is). Bár javarészt birtokjogi, illetve uradalmi és gazdasági iratok alkották, olykor személyi jellegű tételeket is olvashatunk (például a Mednyánszky családtagok egymással való levelezése vagy Vagyon Ignác egyetemi és ügyvédi diplomája). Az olvasó helyenként művelődéstörténeti forrásokra is bukkanhat: a levéltárban megtalálható volt a korszak híres polihisztorának, Bél Mátyásnak Pozsonyból, 1729. június 4-én Mednyánszky Ferenc László püspökhöz írott levele, melyben a bélici gyógyvizek tudományos vizsgálatát kérte, hogy azokról a trencséni fürdőhöz hasonlóan nyomtatott leírást jelentethessen meg (a levél szövege ismert Bél Mátyás kiadott levelezéséből). Az elenchus nagyon gazdag 17–19. századi iratanyagról őrzött meg részletes leírásokat, így joggal mondhatjuk, hogy igazi kincs került elő New Jerseyben. Az Alapítvány e szerzeményét a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának ajándékozta.
N. T.