Az Iratmentő Alapítvány 2026 nyarán vásárlás útján jutott hozzá egy-egy zágrábi káptalan által kibocsátott 1457., 1582. és 1589. évi oklevélhez, valamint Erdődy Tamás tárnokmester 1607. évi parancsleveléhez. Közös bennük, hogy mindegyik a Zágrábtól északra fekvő Mikulics falura (ma Mikulići, Zágráb része) és annak birtokosaira vonatkozik. Ugyanez a Zágráb megyei nemesi család a főszereplője annak az 1472. évi oklevélnek is, amely 2025 decemberében került a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára gyűjteményébe (jelzete: HU-MNL-OL-DL 109022.). Összetartozásukat az azonos tartalom mellett a hátlapjaikon olvasható, azonos írásképű és felépítésű újkori jelzetek is megerősítik. Nem tudjuk, hogy az öt irat mely egykori levéltárhoz tartozott, de komoly esélye van annak, hogy a faluból származó és ott évszázadokon át birtokos mikulicsi Sztolnikovics (Ztolnikovich, Bornemissza-Sztolnikovich) családhoz köthetők.
A két középkori oklevél alapján a helyi birtokos család a 15. század közepén fiágon kihalt, és a leányág, egy bizonyos Sztolnik (’asztalnok’) János gyermekei csak nehézségek árán őrizték meg birtokjogaikat. Falujukat – talán éppen Zágrábhoz, illetve Medvevárhoz való közelsége miatt – a korszak több prominens tagja is szerette volna megszerezni, például Szomszédvári Henning lovászmester, Turóci Benedek varasdi ispán, majd később Bradács Gergely nándorfehérvári kapitány. Bradács várkapitányságát eddig csak 1469–1471 között tudtuk adatolni, az új forrás tisztségviselését 1472 elejéig terjeszti ki. Érdekes adatokat őriztek meg a 16–17. század fordulóján kelt oklevelek is: 1582-ben a család ifjú tagja, János árva a közeli Stájerországba szándékozott utazni, hogy ott szolgálatot vállaljon (és hogy bizonyára megtanuljon németül), és nagykorúságáig, illetve visszatértéig leánytestvéreire bízta a családi birtokot. Az 1589. évi oklevélből azt is megtudjuk, hogy János nagybátyja, néhai Mikulics Mihály körmöcbányai királyi pizetárius (a pénzverést ellenőrző tisztviselő) volt. A család ekkoriban már nagyon szoros kapcsolatban állt Zágráb királyi város polgárságával. A lánytestvérek is olyan nemesekhez mentek nőül, akik mellette zágrábi polgárok is voltak. János öccse, Kristóf 1607-ben már kifejezetten zágrábi polgárként szerepel, amikor összetűzésbe keveredett a királyi város bírájával, aki panasza szerint törvénytelen eljárással fosztotta meg őt polgárjogától és zágrábi vagyonától.
Az Iratmentő Alapítvány a négy oklevelet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának ajándékozta, már csak azért is, hogy újra összekerüljenek az összetartozó források.
Az oklevelek regesztái:
1457. május 30. (f. II. p. Ascensionis) A zágrábi káptalan előtt Dymytrowcz-i néhai Gergely fia Balázs Varasd megyéből, a Zagoria-i kerületből – néhai Pálnak Mykwlych-i[1] Orsolya nemesasszonytól[2] született gyermekei, György, Borbála, Margit, Ilona és Ágota nevében – tiltakozott, hogy miként tudomására jutott, Zomzedwar-i Czernyn Hennyngh királyi lovászmester (magn.) és Thwrocz-i Benedek, Varasd megye ispánja (egr.) ismeretlen okból a felsoroltak Mykwlych birtokát[3] annak a Medwe vár alatt elterülő, Zágráb megyei tartozékaival együtt László királytól újadomány címén adományul nyerték és magukat be akarják vezettetni az ő nagy kárukra. Balázs ezért a fentiek nevében eltiltja a királyt az adományozástól, a két adományost pedig a birtokok elfoglalásától, birtoklásától és haszonélvezetétől.
Szakadozott papíron, a hátlapon pecsét darabjaival. HU-MNL-OL-DL 109042. Régi jelzete: [No.] 4. Fasc. 1.
1472. január 20. (in Fabiani et Sebastiani) A zágrábi káptalan előtt Mikulich-i Ztholnik János fia Gywrko, aki Mikulich-i néhai Pál leányától, néhai Orsolya nemesasszonytól született, a maga és gyermekei, Albert, Dorottya és Erzsébet nevében tiltakozott, hogy miként tudomást szerzett róla, Pesethek-i Mordws d. Zsigmond az ő Zágráb megyei Mikulich nevű birtokukat Palkohegh-i Bradach Gergelynek, a nándorfehérvári vár kapitányának (egr.), valamint Twz János (magn.) familiárisának, Lobokos Jánosnak bizonyos pénzösszegért eladni, zálogosítani vagy elidegeníteni akarja az ő nagy kárukra. Ezért Mátyás királyt az adományozástól, Mordws Zsigmondot a zálogolástól, eladástól és elidegenítéstől, Bradach Gergelyt és Lobogos Jánost pedig a felkéréstől, zálogba vételtől, megvásárlástól, birtokba kerüléstől és haszonélvezettől tiltja.
Szakadozott papíron, a hátlapon pecsét darabjaival. HU-MNL-OL-DL 109022. Régi jelzete: [No.] 9. Fasc. 1.
1582. február 5. (f. II. p. Purificationis) A zágrábi káptalan előtt Mykwlych néhai János fia János (nob.) azt a bevallást tette, hogy ő apját és anyját egyaránt elveszítette, és kiskorúsága miatt nem képes a Zágráb megyei Mykwlych birtokon lévő javairól gondoskodni, mivel Stájerországba utazik, hogy szolgálatot vállaljon, ezért birtokjogait, azaz a Mykwlych birtokon lévő részét minden tartozékával és haszonvételével együtt sógorának, Brythwych Szerafinnak (egr.) és feleségének, Anna asszonynak, illetve Ilona hajadonnak, az ő leánytestvéreinek adja át használatra és birtoklásra mindaddig, amíg el nem éri a felnőttkort és haza nem tér a szolgálatból.
Jobb alsó sarkánál hiányos, szakadozott papíron, a hátlapon pecsét nyomával. MNL OL, elhelyezése folyamatban. Régi jelzete: [No.] 16. Fasc. 3.
1589. április 16. után ([…] p. dom. Misericordia) A zágrábi káptalan előtt Dethkowych másként Barber (dict.) János és Loparych Kristóf, a zágrábi Gréchegy királyi város polgárai (nob.) – néhai Mykwlych Mihály, a magyarországi Kermeo[cz]banya-i bányák királyi pizetáriusa testvérének (frater carnalis), néhai Mykwlych Jánosnak (nob.) a gyermekei, János, Kristóf, Anna (Loparych Kristóf felesége), Dorottya (Dethkowych János felesége) és Ilona (Czapalanych Jakab felesége) képviseletében – megjelenve azt kérték a káptalantól, hogy adjon nekik bizonyságlevelet arról, hogy János, Kristóf, Anna, Dorottya és Ilona az említett Mykwlych Mihály testvérének, Jánosnak a gyermekei. A káptalan igazolja, hogy a felsoroltak János törvényes gyermekei, aki pedig az öccse (fratris nempe iunioris natu carnalis) volt Mihály pizetáriusnak. Minderről a káptalan pecsétjükkel ellátott bizonyságlevelet állított ki.
A hajtásoknál és a szöveg alján hiányos papíron, a hátlapon felzetes pecséttel. MNL OL, elhelyezése folyamatban. Régi jelzete: [No.] 11. Fasc. 1.
1607. augusztus 27. Varasd vár (in arce nostra Varasdiensi, die 27. Aug.) Erdődy Tamás, Monoszló és Varasd megye örökös ispánja, Varasd város örökös kapitánya, tárnokmester és királyi tanácsos Zágráb királyi város tanácsának. Előadták neki polgártársuk, Mikulych Kristóf (circumsp.) nevében, hogy közte és bírájuk, Poserlych Mátyás (circumsp.) között szóváltás kerekedett egy szerződés ügyében, amelyet Kristóf egy külföldi kereskedővel kötött bizonyos vasáruk megvásárlásával kapcsolatban (pro mercibus ferreis), és amely felől a kereskedőt, miként elmondta, már kifizette, mégis a bíró az elhangzott szavai miatt, idézés nélkül és a város jogszokásai ellenére nem a dékán és az ő embere által, ahogy szokás, hanem az emberek sokaságával hívatta maga elé, és mikor ő ezt visszautasította, azt kérve, hogy halassza az ügyet másnapra, a bíró nem tartva be az idézés szokott módját, a címzettekkel együtt végső ítéletet hozott Kristóf ellen, saját magával szemben 50, míg a címzettek ellen ugyancsak 50 forintban, zágrábi polgárjoga elvesztésében és minden ott lévő holmija és java elkobzásában marasztalva el. Kristóf azt kérte tőle, ne hagyja, hogy ilyen jogsérelem érje. Mivel senkit sem szabad törvényes idézés nélkül elmarasztalni, és anélkül senki sem köteles bárkinek a keresetére válaszolni, ezért bírói hatalmánál fogva megparancsolja, hogy ha mindez így történt, Kristófot semmiképpen ne marasztalják el a fenti módon úgy, hogy nem tartják be a szokott eljárást, és ha valakinek bármilyen keresete lenne vele szemben, igazát a jog útján keresse. Jelen levél visszaadandó felmutatójának.
A hajtásoknál néhol sérült papíron, a szöveg alatt vörös viaszú, hiányos pecséttel. A szöveg alatt balra Erdődy saját kezű aláírása (idem comes Thomas Erdeody), jobbra Lecta et correcta jegyzet. Hátlapján keresztbe feljegyzés, miszerint a parancslevelet 1607. szeptember 18-án mutatták fel a zágrábi szenátoroknak, akik az ügyben tájékoztatták a tárnokmestert. MNL OL, elhelyezése folyamatban. Régi jelzete: [No.] 16. fasc. 4.
Neumann Tibor
[1] A Mikwlych-i név akár Pálhoz is tartozhat, de Orsolya neve után áll.
[2] A családi relációkat az oklevélben alighanem elrontották, vö. a következő regesztával.
[3] possessio possessionaria – alább possessio.