Az Iratmentő Alapítvány 2026 júniusában vásárlás útján jutott hozzá egy-egy zágrábi káptalan által kibocsátott 1457. és 1582. évi oklevélhez. Közös bennük, hogy mindkettő a Zágrábtól északra fekvő Mikulics falura (ma Mikulići, Zágráb része) és annak birtokosaira vonatkozik. Ugyanez a Zágráb megyei nemesi család a főszereplője annak az 1472. évi oklevélnek is, amely 2025 decemberében került a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára gyűjteményébe (jelzete: HU-MNL-OL-DL 109022.). Összetartozásukat az azonos tartalom mellett a hátlapjaikon olvasható, azonos írásképű és felépítésű újkori jelzetek is megerősítik. Nem tudjuk, hogy a három darab mely egykori levéltárhoz tartozott, de komoly esélye van annak, hogy a faluból származó és ott évszázadokon át birtokos mikulicsi Sztolnikovics (Ztolnikovich, Bornemissza-Sztolnikovich) családhoz köthetők.
A két középkori oklevél alapján a helyi birtokos család a 15. század közepén fiágon kihalt, és a leányág, egy bizonyos Sztolnik (’asztalnok’) János gyermekei csak nehézségek árán őrizték meg birtokjogaikat. Falujukat – talán éppen Zágrábhoz, illetve Medvevárhoz való közelsége miatt – a korszak több prominens tagja is szerette volna megszerezni, például Szomszédvári Henning lovászmester, Turóci Benedek varasdi ispán, majd később Bradács Gergely nándorfehérvári kapitány. Bradács várkapitányságát eddig csak 1469–1471 között tudtuk adatolni, az új forrás tisztségviselését 1472 elejéig terjeszti ki. Érdekes adatot őrzött meg az 1582. évi oklevél is: a család ekkor élő ifjú tagja, János árva a közeli Stájerországba szándékozott utazni, hogy ott szolgálatot vállaljon (és hogy bizonyára megtanuljon németül), és nagykorúságáig, illetve visszatértéig leánytestvéreire bízta a családi birtokot.
Az Iratmentő Alapítvány a két oklevelet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának ajándékozta, már csak azért is, hogy újra összekerüljön a három összetartozó forrás. A sorozat negyedik és ötödik darabjai, a zágrábi káptalan 1589. áprilisi, valamint Erdődy Tamás gróf 1607. augusztus 27-i, Varasdon kelt oklevelei[1] jelenleg is várják vevőjüket a Központi Antikváriumban; ezek megvásárlásától, magas áruk miatt, az Alapítvány kénytelen volt eltekinteni.
Az oklevelek regesztái:
1457. május 30. (f. II. p. Ascensionis) A zágrábi káptalan előtt Dymytrowcz-i néhai Gergely fia Balázs Varasd megyéből, a Zagoria-i kerületből – néhai Pálnak Mykwlych-i[2] Orsolya nemesasszonytól[3] született gyermekei, György, Borbála, Margit, Ilona és Ágota nevében – tiltakozott, hogy miként tudomására jutott, Zomzedwar-i Czernyn Hennyngh királyi lovászmester (magn.) és Thwrocz-i Benedek, Varasd megye ispánja (egr.) ismeretlen okból a felsoroltak Mykwlych birtokát[4] annak a Medwe vár alatt elterülő, Zágráb megyei tartozékaival együtt László királytól újadomány címén adományul nyerték és magukat be akarják vezettetni az ő nagy kárukra. Balázs ezért a fentiek nevében eltiltja a királyt az adományozástól, a két adományost pedig a birtokok elfoglalásától, birtoklásától és haszonélvezetétől.
Szakadozott papíron, a hátlapon pecsét darabjaival. MNL OL, elhelyezése folyamatban. Régi jelzete: [No.] 4. Fasc. 1.
1472. január 20. (in Fabiani et Sebastiani) A zágrábi káptalan előtt Mikulich-i Ztholnik János fia Gywrko, aki Mikulich-i néhai Pál leányától, néhai Orsolya nemesasszonytól született, a maga és gyermekei, Albert, Dorottya és Erzsébet nevében tiltakozott, hogy miként tudomást szerzett róla, Pesethek-i Mordws d. Zsigmond az ő Zágráb megyei Mikulich nevű birtokukat Palkohegh-i Bradach Gergelynek, a nándorfehérvári vár kapitányának (egr.), valamint Twz János (magn.) familiárisának, Lobokos Jánosnak bizonyos pénzösszegért eladni, zálogosítani vagy elidegeníteni akarja az ő nagy kárukra. Ezért Mátyás királyt az adományozástól, Mordws Zsigmondot a zálogolástól, eladástól és elidegenítéstől, Bradach Gergelyt és Lobogos Jánost pedig a felkéréstől, zálogba vételtől, megvásárlástól, birtokba kerüléstől és haszonélvezettől tiltja.
Szakadozott papíron, a hátlapon pecsét darabjaival. HU-MNL-OL-DL 109022. Régi jelzete: [No.] 9. Fasc. 1.
1582. február 5. (f. II. p. Purificationis) A zágrábi káptalan előtt Mykwlych néhai János fia János (nob.) azt a bevallást tette, hogy ő apját és anyját egyaránt elveszítette, és kiskorúsága miatt nem képes a Zágráb megyei Mykwlych birtokon lévő javairól gondoskodni, mivel Stájerországba utazik, hogy szolgálatot vállaljon, ezért birtokjogait, azaz a Mykwlych birtokon lévő részét minden tartozékával és haszonvételével együtt sógorának, Brythwych Szerafinnak (egr.) és feleségének, Anna asszonynak, illetve Ilona hajadonnak, az ő leánytestvéreinek adja át használatra és birtoklásra mindaddig, amíg el nem éri a felnőttkort és haza nem tér a szolgálatból.
Jobb alsó sarkánál hiányos, szakadozott papíron, a hátlapon pecsét nyomával. MNL OL, elhelyezése folyamatban. Régi jelzete: [No.] 16. Fasc. 3.
Neumann Tibor
[1] A zágrábi káptalan oklevele: https://kozpontiantikvarium.hu/hu/product/zagrabi-kaptalan-oklevele-1589; Erdődy Tamásé: https://kozpontiantikvarium.hu/hu/product/erdody-tamas-parancslevele. Az előbbi oklevél régi jelzete: [No.] 11. Fasc. 1., az utóbbié: [No.] 16. Fasc. 4.
[2] A Mikwlych-i név akár Pálhoz is tartozhat, de Orsolya neve után áll.
[3] A családi relációkat az oklevélben alighanem elrontották, vö. a következő regesztával.
[4] possessio possessionaria – alább possessio.