Okolicsányi Zsolt, az okolicsnai Okolicsányi família tagja alapítványunk segítségével nemzeti levéltárunknak adományozta féltett és éveken át gyarapított családi gyűjteményét. A régiek úgy mondták volna: a levéltárát.
Okolicsányi Zsolt több mint családkutató, a régiek nagysága előtt tisztelgő gyűjtő. Hosszú évtizedek óta munkálkodik a családi hagyomány fenntartásán, tágabb rokonságának közösséggé formálásán. Az Okolicsányiak ma három kontinens 11 országában élnek, és körülbelül száznyolcvanan lehetnek. A família csaknem 780 éves története során Magyarország harmincegy vármegyéjében volt birtokos. A család tagjai jelen voltak nagy történelmi sorsfordulóinknál, 1848-as hősök, főispánok, alispánok, vármegyei hivatalnokok, tudósok öregbítették évszázadokon keresztül az Okolicsányi nevet. Ők építették a lenyűgöző szépségű okolicsnai kastélyt, amely barokk átépítése ellenére is őrzi reneszánsz szépségét. Évszázadokon keresztül támogatták a szomszédos ferences kolostort, amely temetkezési helyükként szolgált, és Liptó talán legjelentősebb szakrális műemléke.
Okolicsányi Zsolt 18. századi forrásokkal induló gyűjteménye elsősorban a 19. és 20. században élt Okolicsányiak életébe nyújt betekintést. Számos irat és fénykép idézi fel Okolicsányi István jogtudós, az 1848/1849-es szabadságharc főhadnagyának alakját, aki az első közjegyzők egyike volt Magyarországon. Régi dokumentumok keltik életre Okolicsányi-Kuthy Dezső professzor, a hazai tüdőgyógyászat legendás személyiségét, vagy dr. Okolicsányi Pálét, aki a recski kényszermunka-táborban raboskodott. Levelek, iratok mozaikjaiból rajzolódik ki Okolicsányi László alezredes, Okolicsányi Zsolt édesapjának alakja, aki egy árkász században (egy ideig parancsnokként) teljesített szolgálatot a második világháború idején, majd nézett szembe a jogfosztással, amely a történelmi családok tagjaira várt a pártállam éveiben. Alezredes, majd órabéres műszaki rajzoló, távírdai munkás, építőipari motorszerelő volt, és állt helyt a legnehezebb történelmi pillanatokban is.
Az ezüstbromid alapú fotográfia megörökített számunkra néhány kockát az életükből: Fiatalkoruk boldog reménykedését, a tanulóéveket, a gyakorlatokat, farsangi mulatságokat, bimbózó szerelmek emlékeit, majd a háborúba sodródott ország tragikus pillanatait, frontképeket, az ötvenes évek, később pedig a családi találkozók eseményeit.
A magyar köznemesség történelmünk talán legmeghatározóbb társadalmi rétege volt, amely a vármegyei döntéshozatal, a katonaság, a hivatalok, illetve művelődésünk fórumain formálta históriánkat. Jelentőségéhez képest, történelme nem eléggé ismert. Okolicsányi Zsolt nemes gesztusa újabb segítség a magyar köznemesség kutatásához. Az Alapítvány a három levéltári dobozra terjedő gyűjteményt a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának adta át.
P. Zs.