Petri Lajos (1928 előtt születési nevén Pick Lajos), akinek az édesapja a szegedi Pick Szalámigyár alapítója, Pick Márk volt – képzett és kvalitásos szobrászművészként működött (1884–1963). Édesanyja a lugosi rabbi lánya, Weisz Katalin volt. Házasságukból Lajoson („Lacin”) kívül négy gyermek született: a szegedi szalámit világhírnévhez juttató Jenő, az építészmérnök Móric, Dezső, valamint egyetlen lánygyermekük, Margit. Lajos 1894 és 1901 között szülővárosában, Szegeden a piaristáknál tanult. Gyermekkorában öngyilkosságot kísérelt meg. Érettségi vizsgája után Budapesten és Berlinben tanult jogot, majd 1907-ben Telcs Ede szobrászművész tanítványa lett. Később a brüsszeli képzőművészeti akadémián tanult, 1910–1922 között Belgiumban élt. Elsősorban portréi voltak jelentősek. Első portréját 1909-ben készítette el Juhász Gyuláról. 1922-től fogva gyűjteményes kiállításokon szerepelt. 1935-ben készített Huszáremlékműve (Budapest, Bástyasétány, az Országos Levéltártól nem messze) a klasszicizáló emlékműszobrászat egyik legsikerültebb alkotása. 1945 után több állami megbízást kapott közterületen álló szobrokra (Üvegfúvó Sajószentpéteren; Fényes Adolf-portré Kecskeméten; Tisza Antal-portré Szolnokon stb.). 1960-ban egész munkásságát átfogó kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. 1963-ban a szegedi Móra Ferenc Múzeum rendezett emlékkiállítást műveiből. Munkásságából kiemelkednek kiváló mesterségbeli felkészültségről tanúskodó, karakteres portréi (Szabó Dezső, Kodály Zoltán, Füst Milán stb.).
Az 1920-as évektől Budapesten élő és alkotó művész lakóhelye és műterme az Aranka utca 6. szám alatt volt. Ezt az ingatlant örökölte meg Piller Lászlóné született Krist Ilona (becenevein: „Loncsi” vagy „Tuky”), aki a művész házvezetőnője és több szobrának modellje volt. Tuky és férje halála után kerültek az iratok és a művész munkái a tulajdonoshoz, aki eddig őrizte, és egyben tartotta a hagyatékot. A Petri-irategyüttest a tulajdonosa 2025-ben ajánlotta fel az Iratmentő Alapítványnak.
Az iratanyag évköre: 19. sz. vége – 1963, terjedelme: 1,66 ifm.
A tulajdonos az irathagyatékot az idők során részben már rendezte, ottjártunkkor az iratokat a következő csoportokra osztottuk:
- Személyi iratok (Petri Lajosé és családtagjaié, köztük Petri Lajos hagyatéki leltára) 0,15 ifm
- Váltók, kölcsönök, banki papírok (Petri Lajos)
0.05 ifm - Vegyes személyes levelezés (benne Petri Lajos levélfogalmazványai)
0,18 ifm - Művészeti és alkotótevékenységgel kapcsolatos iratok (tőle rendelt művekkel, munkákkal kapcsolatban, pályázatok, tervek, levelezések stb.)
0,25 ifm - Művész Szakszervezettel kapcsolatos iratok
0,02 ifm - Újságcikkek, kivágatok, nyomtatott anyagok
0,10 ifm - Pick-gyárral kapcsolatos iratok (működéssel kapcsolatos iratok, vagyoni vita a családtagok közt)
0,36 ifm - Fényképek
a) családi, sport és vegyes (albumok is)
0,25 ifm (többszáz darab)
b) fényképek köztéri szobrokról és gipsz szobortervekről
0,30 ifm (szintén többszáz darab)
Petri Lajos irathagyatéka alapvetően két részre osztható: szobrászművészi tevékenységével kapcsolatos dokumentumokra és egyéb, többnyire magánirataira.
Művészi tevékenysége jól dokumentált, megtalálhatóak az anyagban különböző benyújtott pályázatai, valamint terveinek és megvalósult műveinek írásos és képi dokumentációi, azzal kapcsolatos levelezések is, amelyek alapján szinte teljes karrierje leképezhető: tanulmányai, kiállításai, alkotói sikereivel együtt az 1950–60-as évekbeli kényszerpályája is, amikor kirakatokban elhelyezhető gipsz pékárukat gyártott, hogy megélhetését biztosítani tudja. Fennmaradt az 1939-ben hozzáérkezett, gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter által kezdeményezett, a képzőművészek nyilvántartásának felállítására vonatkozó felkérés és az arra adott részletes adatközlés is. Utóbbiból kiderül más is, egyebek mellett, hogy akkor már három szobra a Szépművészeti Múzeum, egy – egyébként többszörös díjnyertes – szobra pedig a Spanyol Állami Múzeum tulajdonát képezte; több köztéri műve állt Budapesten és Szegeden (a Pantheonban), és számos hazai és külföldi díjat is nyert. Emellett szakmai irathagyatékának részét képezi az 1940-es évek végi, 1950-es évekbeli Képzőművészek Szabad Szakszervezetének (és más, érdekképviseleti szervnek) néhány irata, amelyek közül különösen érdekesek lehetnek az őt is érintő, az 1947-ben a „reakciós művészek vezetői” ellen indult eljárásra vonatkozó darabok.
Magániratai a családi vonatkozások miatt is rendkívül érdekesek lehetnek, hiszen a neves Pick famíliához tartozott. A család 1930-as évekbeli, a Pick-szalámigyárra vonatkozó vagyoni vitájának maga is részese volt, az ezzel kapcsolatos vaskos iratkötegek (egyéb gyári elszámolások és számlák mellett) a hagyatékban is megtalálhatóak. Fotógyűjteményében számos felmenője, családtagja fényképe is szerepel (köztük 1870-es dátumozású is, amely valószínűleg édesapját, Pick Márkot ábrázolja), de magánvonatkozású fotói is érdekesek – egy teljes fotóalbumot szentelt például a teniszsportnak, amelyet maga is rendszeresen űzött. Személyes iratai között sok a számla (rengeteg számlát megtartott, köztük alapanyag-megrendelésektől kazánjavítási számlán keresztül a távbeszélő díjelszámolásig több minden szerepel), de található köztük igazoló eljárásához született nyilatkozat, vagy éppen az a Svéd Vöröskereszt által kiállított, fényképes menlevél, amely megmentette őt a deportálástól. Iratai között ott van még többek között a testvére, Pick Margit és gróf Berchtold Artúr Ferenc házasságából származó gyermek, gróf Berchtold Antal Ferenc gyámságáról szóló árvaszéki ügyirat is. A hagyatékban megtalálható Petri Lajos levelezése, amelyek között saját kimenő levélfogalmazványai mellett megőrződtek a családtagok, barátok, de mesterének, Telcs Edének levelei is.
Tekintettel arra, hogy Petri (Pick) Lajos hazai és nemzetközi szinten is elismert művész, valamint egy országosan ismert és elismert, a Hungarikumnak minősített Pick szalámi gyártását megkezdő család tagja volt, továbbá mivel a hagyaték a művész teljes életművét, személyes sorsát, családi kapcsolatait jól dokumentáló, ugyanakkor a képzőművészek más-más korszakbeli helyzetét is tükröző irategyüttes, mindenképpen maradandónak tekinthető. Az irategyüttest az Iratmentő Alapítvány – tekintettel a művész budapesti működésére és országos jelentőségére – a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának ajándékozta. Elhelyezése folyamatban van.
Kovács Viktória, Karika Tímea