Alapítványunk célul tűzte ki az egykori történelmi Magyarország pusztuló, fokozottan veszélyeztetett építészeti emlékeinek a megörökítését. Ambiciózus (talán évtizedes) törekvésünk: a felső-magyarországi épített örökség minél teljesebb fényképészeti leltárának az összeállítása.
A Felvidék a magyar épített örökség kincsestára, talán legértékesebb területe, amelyet a hódító háborúk, így a török hódítás frontvonala alig-alig ért el. Kis túlzással megállapítható, hogy a Bácskában összesen maradt fenn annyi kastély és kúria, mint a Felvidék egyes nemesi falvaiban, így Márkusfalván vagy Liptószentivánban, ráadásul a terület bővelkedik az anyaországban ritka reneszánsz épületekben is. A közvélekedéssel ellentétben ugyanakkor számos nemesi rezidencia itt sem jó állapotú, helyzetük nem egy esetben jogilag rendezetlen, vagy egyenesen megpecsételődött.
A legveszélyeztetettebb csoportot a köznemesi kastélyok képviselik, amelyek a 20. század tragikus történelmi fordulatai miatt elvesztették korábbi funkciójukat és fenntartóikat. Míg a kiemelkedő művészeti értéket képviselő arisztokrata rezidenciák számára olykor nem lehetetlen támogató pályázati forrást találni, a kisebb kúriák pedig magánházként jól használhatók, a közepes méretű, húsz-harminc szobás úri rezidenciák – az egykori köznemesség kastélyai – gyakran reménytelen helyzetbe kerültek. A hajdani több száz vagy ezerholdas nagybirtok nélkül fenntartásuk elviselhetetlen terhet ró a kisebb településekre, amelyek határában megállíthatatlanul pusztulnak.
Ebben a helyzetben felértékelődik a fotográfia szerepe, hisz néha sajnos ez az egyetlen emlékünk a hajdani pazar rezidenciáról. A fotódokumentáció egy későbbi felújításnak is kiindulópontja lehet. Le kell fényképeznünk a jó állapotú műemlékeket is, hisz építészettörténetünk szempontjából fontos a pillanatnyi állapot rögzítése is.
A projekt során két egymáshoz szorosan kacsolódó országrész, a hajdani Felső-Magyarország északi vármegyéinek, illetve a Pozsony környéki műemlékek fotózását kezdtük meg.
Pozsony környéke, a hajdani császárváros, Bécs vonzáskörzete döntő jelentőségű a magyar történelemben. A környező vármegyékben, Pozsony, Moson, Sopron, illetve Nyitra településein és hatalmas uradalmain az uralkodó mellett szolgálatot teljesítő udvari emberek, vezető közéleti személyiségek, fontos állami feladatokat végző hivatalnokok, katonatisztek éltek. Személyiségük, életpályájuk a közgondolkodás számára többségében ismeretlen, noha egy-két vezető személyiség, mint Pálffy János tábornagy vagy Esterházy Pál nádor nevével sokan iskolai tanulmányaik során is találkozhattak.
A magyar főnemesség meghatározó alakjai a magyar épített örökség európai mércével is jelentős emlékeit hozták létre a vizsgált vármegyékben. Sok egykori kastély azonban, mint a nagylévárdi Kollonich-, a magyarbéli Csáky, a bősi Amadé-, az oroszvári Zichy–Lónyay-kastély hanyatlásnak, pusztulásnak indult vagy méltatlan hasznosítású. Elemi érdekünk, hogy ezeknek a rezidenciáknak a jelenlegi állapotát megörökítsük, illetve megismertessük az érdeklődő hazai közönséggel, amely gyakran nem is tudja, milyen jelentős művészi értéket hoztak létre Bécs vonzásában a magyar nemesi családok.
Másik kutatási területünk Felső-Magyarország legkevésbé ismert északi része, ahol az értékes műemlékek megépítése jellemzően a köznemesi családok nevéhez fűződik. A megejtő szépségű falusi kúriák egy része azonban ezen a vidéken is gazdátlanul áll vagy méltatlan körülmények közé került, romos, illetve felújítása lassan halad. Liptó, Árva, Trencsén vagy a Szepesség területén az arisztokrata kastélyok megőrzésére, állagmegóvására is nehezebb forrást találni. Csak remélni lehet, hogy egyszer megszépül a nagybiccsei Thurzó-várkastély, a vágbeszterce-vágváraljai Szapáry-kastély, az okolicsnai Okolicsányi-, a nagyolaszi Kubinyi-kastély, a márkusfalvai Máriássy-kastélyegyüttes vagy a kisselmeci Révay-kastély.
Az ábrahámi kastélyt gróf Esterházy Károly építette Josef Urban tervei szerint 1899–1900 között. A ritka szecessziós épület romja, amelynek egyes helyiségeit a gróf maga festette ki, ma hatalmas, elvadult angolpark mélyén a falu határában áll, megtalálni sem egyszerű feladat
A Galántán álló, „újabb” Esterházy-kastélyt gróf Esterházy József, a múlt szenvedélyes kutatója, a „senior familiae” építtette egy ősi épület alapjain 1860 körül. A középkort idéző rezidenciát Wéber Antal tervezte. Ma a város, illetve a kastély megóvására alapított egyesület komoly erőfeszítéseket tesz a hatalmas épület megmentésére és felújítására
A pazar cseklészi Esterházy-rezidencia a nagy barokk kastélyépítési láz szülötte a 18. század elején. A fényes főúri lakot gróf Esterházy József megbízásából minden bizonnyal A. E. Martinelli építtette 1714–1722 között. A terveket a hagyomány szerint Martinelli főnöke, Joseph Emmanuel Fischer von Erlach készíttette. A kastélyt nemrégiben felújították, régi fényében tündököl