Az Iratmentő Alapítvány 2026 júniusában vásárlás útján jutott hozzá két Jagelló-kori oklevélhez, amelyek a nemes komáromi polgár, Pathkó Péter (eml. 1503–1518) ügyeiről számolnak be. A Pathkó család régi komáromi família volt, egy-egy tagja már a Zsigmond- és a Mátyás-korban is viselte a mezőváros bírói tisztségét.[1] Pathkó Pétert 1503-ban nemesítette meg II. Ulászló király. Alapi Gyula műve szerint Péter címereslevelet is kapott, amelyről – valószínűleg másolatban fennmaradt – oklevelet őrzött akkoriban a Komárom vármegyei levéltár.[2]
Pathkó Péter, akit a korabeli források nem meglepő módon hol polgárnak, hol nemesnek tekintettek,[3] alighanem különféle vállalkozásokból gazdagodott meg. 1518-ban például 100 forintért bérelte az egyik – Komárom közelébe eső – győri egyházmegyei tizedkerületet.[4] A polgári életforma ellenére nemesi birtokokkal is gyarapítani igyekezett vagyonát. A most megszerzett egyik oklevél szerint 1507 márciusában Bábolnai Zsigmondtól megvásárolta a Győr megyei Mesterfalva birtok felét, amelyért egy Komáromhoz közeli nagyléli malmot és 500 forintot adott át. Az oklevél nem írja, de a jószágot a győri káptalan zálogjoga terhelte, így Péter egy hónappal később 25 forintért magához váltotta a kanonokoktól az őt illető mesterfalvi részt.[5] A másik oklevél szerint 1513-ban több komáromi polgártól megvásárolta a városhoz közeli Benefölde nevű puszta bizonyos részeit. Míg hat évvel korábban még csak egy fia, János élt, ekkor már mellette Antalt és Ilonát is említik. A két fiú szerepel 1518-ban is, amikor Péter egy Tatáról származó társával közösen a Komárom megyei, Tata mellett fekvő Agostyán birtokot vásárolta meg 350 forintért.[6] A Pathkó családnak az újkori, szintén Komáromban és környékén élő tagjai Péter e két fiától származhattak.
Az oklevelek provenienciája ismeretlen, könnyen lehet, hogy a 20. századot is megélő Pathkó család tulajdonában álltak. A két oklevelet az Alapítvány a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának ajándékozta, amely a Diplomatikai Levéltárban helyezi el azokat.
Az oklevelek regesztái:
1507. március 2. (f. III. p. dom. Reminiscere). A nyitrai káptalan előtt Babona-i néhai János fia Zsigmond (nob.) szorító szüksége elhárítására a Győr megyei Mesterfalwa birtoka felét, amely őt örökség jogán illet meg, minden tartozékkal és haszonvétellel együtt örökbe átadja a komáromi néhai Pathko János fia Péternek és fiának, Jánosnak (circumsp. et solert.), ezek Komárom megyei Leel-en lévő dunai malmáért és 500 magyar aranyforintért. A birtokrészben magának semmilyen jogot sem tart fenn. Ha a birtokban nem tudná a vevőket megvédeni, azok az átadott birtokrésszel azonos értékben Babona-i és Kayanth-i birtokrészein (Komárom m.) foglalhatnak jelen oklevél hatályával.
Szakadozott, foltos, több helyen nehezen olvasható hártyán, függőpecsét selyemzsinórjával. Hátlapján újkori latin nyelvű tartalmi összefoglaló, illetve lejjebb régi jelzet: 1807.
1513. szeptember 6. Komárom (in predicto oppido Komarom, f. III. a. Nat. Marie). Szentgyörgyi Péter országbíró előtt Bwday Mihály, Vincze Ulrik, Mezaros Pál, néhai Konya Ambrus özvegye, Margit, néhai Dokos Ambrus özvegye, másik Margit Komarom mezővárosi lakosok (prov.) – Buday Mihály a fia, Ulrik, Wynche Ulrik pedig a leánya, Katalin terhét vállalva – azt a bevallást tették, hogy ők szükségtől hajtva, egyúttal remélve Pathko Péter (nob.) ugyancsak Comarom mezővárosi lakos jövőbeli segítségét, Bwday Mihály, Vyncze Ulrik és a két Margit az ő Komárom megyei Benefewlde nevű pusztában lévő teljes birtokrészeiket, valamint Mezaros Pál szintén a teljes Benefewlde-i birtokrészét, amelyet egykor a néhai Wegh Bálinttól (prov.) pénzen vásárolt, Pathko Péternek és rajta keresztül gyermekeinek, Jánosnak, Antalnak és Ilonának bizonyos pénzösszegért eladták és ráírták örök joggal, a birtokrészekben maguknak semmilyen jogot sem megőrizve.
Papíron, melynek bal alsó sarka hiányzik, a szöveg alatt vörös viaszú pecsét darabjaival és Lecta jelzettel. A hátlapon újkori latin nyelvű tartalmi összefoglaló, illetve régi jelzet: 1802.
Neumann Tibor
[1] Gyulai Rudolf: Komárom vármegye és város történetéhez. Komárom, 1890. 86. Az 1465. évi bíró, Patkó János akár Péter János nevű apjával is azonosítható. Őrá lásd még: Magyi János közjegyző formuláskönyve. Közreadja Dreska Gábor. Budapest, 2019. 30–31.
[2] Alapi Gyula: Komáromvármegye nemes családai. Komárom, 1911. 13.
[3] Két további adat személyére: 1511: Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének okevéltára IV. (1500–1526). (A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai, Források, feldolgozások 19.) Győr, 2013. 91., 1515: Balázs Csiba: Autentický protokol Bratislavskej kapituly V. Prvá časť (1514–1518). Bratislava, 2024. 47.
[4] †Házi Jenő – Nemes Gábor: A győri székeskáptalan középkori számadáskönyve (1495–1528). A Győri Egyházmegyei Levéltár kiadványai, Források, feldolgozások 30.) Győr–Budapest, 2025. 577.
[5] †Házi–Nemes i. m. 257.
[6] DL 106083. 246. kép. (https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/view/297341/?pg=245&bbox=4009%2C-2044%2C7526%2C-315)